Tizenhat hónappal egy autóbaleset után, amely majdnem megölte őt és egész életen át tartó problémákat okozott benne, Ben Hogan megnyerte a US Openbe való visszatérését, amit néhányan "a Merion csodájának" hívnak.
1949 februárjában Hogan és felesége túlélte a busz ütközését. Hogannak számos törött csontja volt, vérrögökben szenvedett, és két hónapot töltött a kórházban. Az orvosok eredetileg azt mondták, hogy soha többé nem fog golfozni.
Életének hátralévő részén keringési problémák és lábakfájdalmak szenvedtek, és ezek a problémák jelentősen korlátozották a sok versenyen való részvételi képességét.
De Hogan visszatért a győztes körébe a Merion Golfklubban az 1950-es US Open versenyen. A súlyos fájdalom ellenére a lába annak ellenére, hogy egy nap a harmadik és a negyedik fordulót kellett lejátszania (az USA-nyílásokat három, nem pedig négy, hanem inkább négy nap alatt játszották), annak ellenére, hogy akkor még 18 játékot kellett játszania a rájátszásban. Hogan megnyerte a 18 lyukú, háromirányú rájátszást, ezzel megszerezve második győzelmét a versenyen. Hogan számára ez volt a karrierje 54. helyezett PGA Tour győzelme, és kilenc a karrierje kilenc közül a nagy bajnokságokon.
A rájátszásban Hogan 69-et lőtt Lloyd Mangrum 73-ra és George Fazio 75-re. Mangrum volt az 1946-os US Open nyertes, aki 36 karriergyőzelmet közzétett, és belépett a World Golf Hírességek Hallába. Fazio mindössze két győzelmet kapott előtte, utána pedig egyiket sem, de az US50 Open első öt helyezettjében elérte a négy évet, három év alatt, 1950-53 között.
Fazio nagyobb hírnévre váltott, mint egy golfpálya-tervező, ezt a karriert több következő családtag választotta (köztük Tom Fazio, az unokaöccse).
A harmadik forduló után Mangrum kétütemű vezetést kapott Hogan felett, a Fazio felett pedig 6 ütemű margót. De Fazio 287-et közölt a döntő fordulóban, míg Mangrum 76-ra küzdött a Fazio-hoz.
Hogan 74 éves korában nem volt a legjobb - elszalasztotta a lehetőségeket a szakaszon, beleértve egy 2/2 láb hosszú putt elhagyását a 15. lyukról és egy bogeyt a 17. lyukon -, de ez elég jó volt, hogy bekerüljön a rájátszásba.
Hogan az egyik leghíresebb felvételével megszerezte a rájátszást a rájátszásban - ez a golf történetének egyik leghíresebb felvétele, Hogan ikonikus fényképének köszönhetően. Hogannak meg kellett párosítania az utolsó lyukat, hogy bejuthasson a rájátszásba, és egy vasalót lecsúsztatott a hajóutaltól a zöldre a Merion nagyon kemény záró lyukán. (Ma egy plakk van a hajóutakon azon a ponton, ahonnan az 1 vasalót leütötte.) Hogan aztán 2-gördült a szükséges par.
Manapság a híres fénykép fényképei, nyomatai és poszterei továbbra is népszerű gyűjthető tárgyak a golfozók számára. Számos golfboltban, művészeti és plakátüzletben, valamint sok más online helyen elérhető, például:
A rájátszásban Hogan és Mangrum döntöttek - és szabályok kérdése. Hogan egyikét Mangrum fölött vezette (Fazio hátul) 15 lyukon keresztül. De amikor Mangrum felkészült puttásra, egy rovar landolt a labdáján. Mangrum megjelölte, felkapta a labdát és lerobbantotta a hibát. Az USGA története szerint ez "olyan cselekmény volt, amelyet a golfszabályok 1960-ig nem engedélyezettek". Mangrum kétütemterű büntetést szenvedett, és Hogan a négyiekkel nyerte meg a rájátszást.
Az 1950-es US Open a 64-es verseny első fordulójára is figyelemre méltó. Lee Mackey Jr. az első fordulóban feladta. Mackey számára sajnos, a második fordulóban követte a 81-es fordulót, és a 25. helyre kötve befejezte. Mackey 64-esnek nem adhatna jobb fogadást ebben a versenyben (vagy a többi nagy társaságban), amíg Johnny Miller 63-án zárja le az 1973-as US Open-en.
Tommy Armour játszott a végső US Open-en - az ő utolsó főversenyén - ebben az eseményben, 75-75-es lövöldözéssel, és hiányzott a vágásból.
1950 US Open golfverseny eredmények
A Merion Golfklub par 70-es keleti pályáján, az amerikai Ardmore állambeli 7050-es US Open golfverseny eredményei (x-won rájátszás; amatőr):
x-Ben Hogan | 72-69-72-74--287 | 4000 $ |
Lloyd Mangrum | 72-70-69-76--287 | 2500 $ |
George Fazio | 73-72-72-70--287 | 1000 $ |
Holland Harrison | 72-67-73-76--288 | 800 $ |
Jim Ferrier | 71-69-74-75--289 | 500 $ |
Joe Kirkwood Jr. | 71-74-74-70--289 | 500 $ |
Henry Ransom | 72-71-73-73--289 | 500 $ |
Bill Nary | 73-70-74-73--290 | 350 $ |
Julius Boros | 68-72-77-74--291 | 300 $ |
Cary Middlecoff | 71-71-71-79--292 | $ 225 |
Johnny Palmer | 73-70-70-79--292 | $ 225 |
Al Besselink | 71-72-76-75--294 | $ 133 |
Johnny Bulla | 74-66-78-76--294 | $ 133 |
Dick Mayer | 73-76-73-72--294 | $ 133 |
Henry Picard | 71-71-79-73--294 | $ 133 |
Skee Riegel | 73-69-79-73--294 | $ 133 |
Sam Snead | 73-75-72-74--294 | $ 133 |
Ugrás Alexander | 68-74-77-76--295 | 100 $ |
Fred Haas | 73-74-76-72--295 | 100 $ |
Jimmy Demaret | 72-77-71-76--296 | 100 $ |
Marty Furgol | 75-71-72-78--296 | 100 $ |
Dick Metz | 76-71-71-78--296 | 100 $ |
Bob Toski | 73-69-80-74--296 | 100 $ |
Harold Williams | 69-75-75-77--296 | 100 $ |
Bobby Cruickshank | 72-77-76-72--297 | 100 $ |
Ted Kroll | 75-72-78-72--297 | 100 $ |
Lee Mackey Jr. | 64-81-75-77--297 | 100 $ |
Paul Runyan | 76-73-73-75--297 | 100 $ |
Pete Cooper | 75-72-76-75--298 | 100 $ |
Henry Williams Jr. | 69-76-76-77--298 | 100 $ |
John Barnum | 71-75-78-75--299 | 100 $ |
Denny Shute | 71-73-76-79--299 | 100 $ |
Buck White | 77-71-77-74--299 | 100 $ |
Terl Johnson | 72-77-74-77--300 | 100 $ |
Herschel Spears | 75-72-75-78--300 | 100 $ |
Walter Burkemo | 72-77-74-78--301 | 100 $ |
Dave Douglas | 72-76-79-74--301 | 100 $ |
Claude Harmon | 71-74-77-80--302 | 100 $ |
a-James McHale Jr. | 75-73-80-74--302 | |
Gene Sarazen | 72-72-82-76--302 | 100 $ |
Jim Turnesa | 74-71-78-79--302 | 100 $ |
Art Bell | 72-77-78-76--303 | 100 $ |
Patrick Abbott | 71-77-76-80--304 | 100 $ |
Joe Thacker | 75-69-83-77--304 | 100 $ |
Johnny Morris | 74-74-80-77--305 | 100 $ |
Loddie Kempa | 71-74-78-83--306 | 100 $ |
a-Frank Stranahan | 79-70-79-78--306 | |
Gene Webb | 75-74-82-75--306 | 100 $ |
aP.J. Boatwright | 75-74-79-79--307 | |
George Bolesta | 77-72-84-78--311 | 100 $ |
John O'Donnell | 76-72-83-85--316 | 100 $ |