A "Vissi d'Arte" háttere
Tosca ezt a gyönyörű ariát énekel Giacomo Puccini operájának második felvonásában, a Tosca, a zeneszerző egyik legeredményesebb operája. Olvassa el a Puccini Tosca teljes összefoglalóját.
Scarpia, a titkos rendõrség vezetõje, a római fogoly, Cesare Angelotti menekülését vizsgálja. Mindig gyanakvó Mario Cavaradossi, a festő iránt. Scarpia arra készteti embereit, hogy kérdezzék őket, amikor kifogynak az ólomból, hogy megtalálják az Angelotti-t. Mario régi barátai Angelotti-val, és segített neki elrejtőznie az első cselekedetben. Annak ellenére, hogy Scarpia kínzást alkalmazott, Mario kitartóan hű marad barátjának, és ellenáll minden kérdésének megválaszolásával.
Amikor Mario szeretője, Floria Tosca érkezik, miután megkapta a vacsora meghívást Skarpia-tól, Mario könyörög neki, hogy ne mondjon szót. Amikor egy másik szobába vitték, fájdalom sikolyok hallanak. Scarpia azt mondja Toscának, hogy megmentheti Mario-t, ha elmondja neki, hol rejtőzik Angelotti. Eleinte megtagadja a válaszolást, de amint Mario sírása fokozódik, feladja és mindent elmond a Scarpia-nak.
Mario-t visszakíséri a szobába Tosca-val, de miután boldogan felvidította, amikor Scarpia egyik embere bejelentette, hogy Napóleon és csapata csatát nyert Scarpia szövetségesei ellen, Scarpia emberei börtönbe dobják. A Tosca tiltakozásának közepette Scarpia azt mondja neki, hogy megmentheti őt még egyszer, amíg alszik vele. Tosca énekel a „Vissi d'Arte” -et, miután elkerülte számos előrelépését, azon töprengett, vajon miért csinálta Isten miért hagyná el őt ebben a szörnyű időben.
"Vissi d'Arte" olasz dalszövegek
Vissi d'arte, vissi d'amore,
non feci mai férfi anima viva!
Con man furtiva
quante miserie conobbi aiutai.
Semper con fè sincera
la mia preghiera
ai santi tabernacoli salì.
Semper con fè sincera
deadi fiori agl'altar.
Nell'ora del dolore
perchè, perchè, Signore,
perchè me ne rimuneri così?
Diedi gioielli della Madonna al manto,
e deadi il canto agli astri, al ciel,
che ne ridean più belli.
Nell'ora del dolor
perchè, perchè, Signor,
ah, perchè me ne rimuneri così?
"Vissi d'Arte" angol fordítása
A művészetért éltem, a szerelemért,
Soha nem ártottam az élő léleknek!
Titkos kézzel
Annyi bajot enyhítettem, amiről tudtam.
Mindig igaz hittel
az imám
felállt a szentélyekre.
Mindig igaz hittel
Virágot adtam az oltárnak.
A gyász órájában
miért, miért, uram,
miért fizet engem így?
Ékszereket adtam a Madonna köpenyéhez,
és átadtam dalomat a csillagoknak, a mennynek,
ami több szépséggel elmosolyodott.
A gyász órájában
miért, miért, uram,
ah, miért fizet engem így?
A legjobb "Vissi d'Arte" előadások
Nagyon biztonságos azt mondani, hogy Maria Callas a Tosca szerepét birtokolta. A "Vissi d'Arte" monumentális előadása legendás. Noha technikája és énekképessége időnként hibás lehet, a hang és a cselekvés átadásakor a sebezhetőség és az érzelmek képesek arra, hogy úgy érzi, hogy szívfájdalma és fájdalma van, mintha a sajátod lenne. Ennek ellenére számos más kiváló előadóművész töltötte be a szerepet:
- Angela Gheorghiu (nézd meg a YouTube-on)
- Leontyne Price (nézd meg a YouTube-on)
- Maria Callas (nézd meg a YouTube-on)
- Montserrat Caballe (nézze meg a YouTube-on)
A Tosca története
A francia író és dramaturg, Victorien Sardou 1887-ben írta a La Tosca drámai darabot. Két évvel később Sardou turnézott a színpadon Olaszországban, és Giacomo Puccini legalább két előadáson vett részt. Látványainak ihlette Puccini azt hitte, hogy átalakítja a darabot operává. Noha Sardou inkább azt akarja, hogy francia zeneszerző adaptálja a játékát, a Puccini kiadója, Giulio Ricordi, képes volt biztosítani a játékhoz fűződő jogokat. Amikor Sardou bizonytalanságát fejezte ki amiatt, hogy a legsikeresebb játékát egy viszonylag új zeneszerzőnek adta át, akinek a zenéjét nem érdekli, Puccini feladta a projektet.
Ennek eredményeként Ricordi egy másik zeneszerzőt, Alberto Franchetti-t bízta meg az operában. Franchetti, aki soha nem akarta a látszólagos munkát, négy évig ragaszkodott hozzá, mielőtt feladta és megszabadította a jogokat Puccininek 1895-ben. Innentől Puccininek újabb négy évbe telt, és számtalan érv volt librettistáival, Luigi Illica-val és Giuseppe-vel. A Giacosa és a kiadó, Giulio Ricordi készítette el a librettót és a pontozást. A zenekritikusok vegyes értékelése ellenére a közönség imádta az operát, amikor 1900 január 14-én a római Teatro Costanzi-ban mutatták be.
